Az epilepszia arcai

Ezek a gyönyörű mudik egytől-egyig a kutyák és a mudi fajta iránti törődéstől, szeretettől övezve látták meg a napvilágot.

Ugyanazon alomban születtek 2018. június 28-án, összesen öten voltak testvérek.

A tenyésztő gondosan mérlegelte, melyik kan legyen a kiskutyák leendő apja, odafigyelt, hogy a kölykök a lehető legjobb gazdákhoz kerüljenek, akikkel a későbbiekben is tartotta a kapcsolatot.

Egyszóval a tenyésztő igyekezett mindent a legjobban csinálni, és mégis megtörtént a baj. Nagyon nagy baj.

Hogyan lehetséges ez? Hiába minden odafigyelés, hiába a részletes tervezés? Akárhány kérdést is teszünk fel, a válasz mindig ugyanaz: az idiopátiás epilepszia pontosan az a fajta ördög, amely a részletekben rejlik.

Nehéz volna rémesebb betegséget elképzelni az idiopátiás epilepsziánál a fajtatiszta és keverék kutyák körében. Örökletes, de nincs rá egyelőre genetikai teszt. Az epilepsziáért felelős génváltozatokat hordozó kutya nem szűrhető ki. Váratlanul bukkan fel, de sokszor nem jelentkezik azoknál ez egyedeknél, ahol pedig számítanánk rá. Tünetei változatos megjelenésűek és súlyosságuk sem egyforma. Tenyésztők és kutyakedvelő gazdák egyaránt rettegik – ám végső soron maguk az érintett kutyák a legnagyobb vesztesek – nem ritkán az idő előtti halál az osztályrészük. De ha olyan “szerencsések”, hogy nem pusztulnak bele a rohamokba, vagy a kezelésekbe, az epilepsziás kutyák életminősége akkor is sokkal alacsonyabb a legtöbb esetlben, mint egészséges társaiké. Gazdájuk nemcsak a költséges állatorvosi kezelések és gyógyszerek számláit nyögi, hanem maga is szenved kedvence szomorú állapota láttán. Az epilepsziára nincsen gyógyulást hozó orvosság, így az eutanázia gyakori, és a legtöbb esetben gyakorlatilag az egyetlen helyes döntés.

A baj sosem jár egyedül. Amikor valaki bejelenti az internet mudikedvelői körében, hogy kutyája epilepsziás, a közösség reakciójával szembesülni sokszor legalább olyan rossz, mint kutyánk megbetegedését tudomásul venni. Egy kutyatulajdonosnak sem lenne szabad ezzel az arctalan fenyegetéssel szembesülnie. A mudikedvelők virtuális társadalmának ideje lenne elszégyellnie magát azért, ahogyan a nem szeretett igazságokat kezeli – sürgős változásra lenne szükség etéren.

Most pedig lássuk, mit lehet tudni a fent említett alomról!

A tenyészet neve Bohemia Paws, ez volt az első alom ebben a cseh kennelben.

Az anya (Tiszai Hullámtörő Ágyas) négyéves szuka, az apa (Wartownik Wiatru Versor) hatéves kan. A szukának ez volt az első alma, a kantól ezelőtt már született egy alom 2018-ban, a finn Takkutukan kennelben.

A beltenyésztettségi együttható alacsony (4,5 %), 32 ismert generációra visszavezetve, a származási lapon négy teljes generációra zárt a törzskönyv. Az Embark laboratóriumban végzett DNS teszt alapján a genetikai beltenyésztettség 10% volt (a Kafka nevű kölyök mintája lett beküldve vizsgálatra).

Mielőtt megszületett az alom, alacsony epilepszia rizikó pontszámot kapott, amely főként az anyai oldalon szereplő, ismert érintett kutyákra alapult.

Miután napvilágot láttak az apai oldalon érintett kutyák is, a módosított epilepszia rizikó pontszám már közepesre (44) módosult, ami látszólag még mindig nem nagy növekedés, de mivel immár mindkét szülői ágon ismerünk érintett egyedeket, az alomban születendő epilepsziás kölykökre ez már komolyabb lehetőséget jósol. Elképzelhető, hogy ennek ismeretében a tenyésztő egy másik kant választott volna a fedeztetéshez.

Az alomból származó kölykök négy különböző országban találtak otthonra (Belgium, Csehország, Olaszország, USA).

Az Egyesült Államokba került Kafka 2018-ban, röviddel hat hónapos kora előtt kapta az első epilepsziás rohamot. Egy évvel később elaltatták az epilepszia kezeléséből adód komplikációk miatt.

Az Olaszországban élő Abby-nél 2020. júniusában kezdődtek a rohamok, a kutya jelenleg gyógyszeres kezelést kap, jövőbeni sorsa bizonytalan.

Szintén 2020. júniusában, Ean-on Belgiumban éppen ivartalanítási műtétet hajtottak végre, amikor az altatás során rohamot kapott és elpusztult. Ez volt az első alkalom, amikor altatták a kutyát, és korábban nála semmiféle roham nem jelentkezett. Érdemes megjegyezni, hogy fivére, Kafka szintén nagyrohamot kapott altatás közben.

Mind Abby-nél és Kafkánál idiopátiás epilepsziát állapított meg az állatorvos részletes vizsgálatokat követően. Ean esetében az állatorvos nem volt biztos a halál okában, a gyanú szerint a kutya altatásban rohamot kapott, amiből aztán nem tudták visszahozni.

Kafka esete (a roham jellege és a fiatalkori jelentkezés) nagyon hasonlít egy finnországi, Mauno (Mustantassun Mauno) névre hallgató mudiéhoz. A két kutya közeli rokonságban áll: apai oldalon felmenőik ugyanazon tenyészetből származó édesnővérek, anyai ágon pedig több azonos felmenőjük is van. DNS-vizsgálat nélkül nem lehet tudni, melyik nagyszülőktől származnak az epilepsziáért felelős gének, azonban mivel a két kutya számos közös őssel rendelkezik, amelyek ismert epilepsziás mudik rokonai, az örökletesség eléggé nyilvánvaló. Különösen az apai oldalon követhető tisztán az „epilepsziás vonal”. 

Arról is hallani híreket, hogy Kafka anyjának testvére (vagyis Kafka nagynénje) rohamban pusztult el, továbbá e kutya fiú utóda (Kafka unokaöccse) is epilepsziás. Ha ezeket az eseteket hivatalosan is megerősítenék, ez az ebben a rokonsági körben pusztító különösen heves epilepsziás esetkörre derítene fényt.

Nem vitás, hogy még soha nem volt ennyire fontos, hogy ismerjük a ténylegesen epilepsziás mudik kilétét, és nem csupán ehhez a családhoz kötődően, hanem általában is. Az érintett kutyák ismeretével körültekintőbben lehetne almokat tervezni, hogy a fentiekhez hasonló szomorú eseteket ritkíthassuk.

Jelenleg 39 ismert és megerősített epilepsziás mudiról tudunk, valamint 16 további kutyáról, melyeknél nem ismert a betegség hivatalos megerősítése. A biztosan ismert esetek között 22 kan és 17 szuka található, a lehetséges eseteknél pedig 11 szuka és 5 kan. A teljes állomány ismerete nélkül nincs lehetőség eldönteni, hogy az epilepszia esetleg gyakoribb lenne egyik ivarnál, mint a másiknál. Jelenleg nem állítható az sem, hogy az epilepszia előfordulását a kutyák beltenyésztettségének mértéke fokozná, de persze több adat és több kutatás lenne szükséges e kérdések megválaszolására.

Vajon mennyire gyakori az, hogy ugyanabból az alomból egyszerre több epilepsziás kutya is kikerüljön? A már említett 2018-as Bohemia Paws A-betűs alomban, továbbá ugyanazon magyarországi tenyészet két (2000-es és 2002-es születésű), különböző felmenőktől született almában találtak legalább két epilepsziás utódot. Finnországban 1988-ban született egy olyan alom, amelyből két epilepsziás utódot igazoltak. Több olyan tenyészet is ismert, ahol több alom is született, melyből legalább egy-egy epilepsziás utódot ismerünk. Magyarországon az egyik kennelben 2006-2007 között három ilyen almot tudunk, Svédországban egy kennel 1998-as és 2009-es almaiban találtak epilepsziás utódot, egy másik magyar tenyészetben 2002-ben és 2009-ben született epilepsziás mudi, végül egy finn tenyészetben háromszor is megtörtént ez (1987, 1988 és 1989-ben). Persze ezek csak azok az esetek, ahol a kutyatartók nyilvánosságra hozták a történteket – nyilvánvalóan többről van szó igazából az állomány körében. Jelenleg nem tudnánk olyan tenyészetet, tenyészvonalat említeni, ahol a származási lapon az első öt generációban ne lenne epilepsziás egyedhez köthető kutya.

Tudomásunkra jutott az is a gazdák beszámolóiból, hogy az epilepsziás kutyák gyakran mutatnak viselkedési problémákat, köztük erős félelmi reakciót. Különösen a Kafka-Mauno rokonságban volt ez jellemző. Vajon ez is tünet, előjel lenne? Itt is több információra lenne szükség.

Kafkánál és Maunónál a rohamok nagyon hasonlóan jelentkeztek, mindkét kutyánál nagyjából féléves korban. Mauno esetében a betegség aztán lassabban vált egyre súlyosabbá, mint Kafkánál. Aztán amikor kétéves lett, Mauno rohamai már olyan súlyosak és gyakoriak voltak, hogy gyógyszeres kezelésre kellett állni vele. Kafka állapota sokkal gyorsabb ütemben romlott, és Abby már a kezdetektől fogva igen súlyos rohamokat mutatott.

E kutyák rokonsági körébe tartozott Leo, akinél szintén furcsa, megmagyarázhatatlan viselkedési tünetek mutatkoztak, valamint olyan erős pánikrohamai voltak, hogy végülis az elaltatás mellett döntött a gazdája. A tenyésztő szerint a kutya nem volt epilepsziás, és a vélemények azóta is megoszlanak, vajon ez igaz-e vagy sem. Annak idején hittem a tenyésztőnek, és ez a hiba azóta sem hagy nyugodni. Csak miután megtudtam, mi történt Kafkával (akinek hasonlóak voltak a tünetei, mint Maunónak, és mindketten Leo rokonai), kezdtem el részletesen vizsgálódni. Megállapítottam, hogy Leo tényleg minden bizonnyal epilepsziás volt, különösen mivel Maunón és Kafkán kívül még egy rokona ismert Leónak ugyanabból a kennelből, ahonnan ő is származik, akinél furcsa viselkedési tünetek mellett valószínűsíthető epilepsziát állapítottak meg. Ha ezt a vizsgálódást már korábban elvégzem, az alomhoz talán nem azt a kant választják apának, pont abban a hitben, hogy ő az epilepszia szempontjából kevésbé rizikós opció.

Az említett alomnál leírt tragédiákat nehéz feldolgozni, sajnos még így is lehetett volna minden rosszabb is akár. Az itt nyert tapasztalat pedig a jövőre nézve némi vigasztalással szolgálhat. Tanulságként említendő, hogy megéri várni a kutyák tenyésztésbe állításával, amíg idősebbek lesznek, nem tanácsos almokat gyors egymásutánban létrehozni, mert így csökkenthető annak esélye, hogy később epilepsziásnak bizonyuló egyedeket túl korán tenyésztésbe vonjunk, illetve hogy további hordozókat és beteg egyedeket segítsünk világra jönni.

Képzeljük el, hogy mi lett volna, ha például ebben az említett esetben a tenyésztő nem négyévesen elleti először a szukát, hanem már a megszokott kétéves korban elkezdi a fedeztetését. Az alábbiakban az első két alom csak a példa kedvéért lett kitalálva:

-      1. alom: Ágyas (szuka) kétévesen fedeztetve Buksival (apa 1), 5 kölyök születik;

-      2. alom: Ágyast hároméves korában fedeztetik Samuval (apa 2), 4 kölyök;

-      3. alom: Ágyast négyévesen fedeztetik Versorral (apa 3), 5 kölyökből több is epilepsziás lett (ez a ténylegesen megtörtént alom).

Az első két alomból származó összes kölyök magas eséllyel epilepszia hordozó lenne, vagyis nem ajánlott velük tenyészteni – ahogyan nyilvánvalóan a harmadik alom túlélőivel sem. A harmadik alomnál használt kan egyéb almaiból származó kölyköket sem szabadna tenyésztésbe állítani.

Mindeközben Ágyasnak akár már egy negyedik alma is születhetett volna, sőt, az első alomból született kölykök közül is tenyésztésbe vonhattak volna párat. És mindez csupán 2-3 év leforgása alatt! Egész seregnyi mudi termelődhet az ilyen túlhajtott sebességű tenyésztési elgondolás miatt, amely elveszik a populációból, ha beüt az epilepszia.

Amikor egy fajta esetében az epilepszia komoly tényezőként megjelenik, felelőtlenség a kutyákat négyéves kor előtt tenyésztésbe állítani, és két évnél sűrűbben utódokat lehozni egy-egy tenyészkutyától. A mudi esetében sem a régen megszokott, sem a mostanában népszerűsített „gyorstenyésztési” módszer nem alkalmas az epilepszia terjedésének lelassítására. Ami viszont segíthet, az a kivárás (legalább négyéves korig az első alommal) és az almok közötti kétéves szünet betartása (kanoknál és szukáknál egyaránt).

Most pedig ismerkedjünk meg a Bohemia Paws tenyészetben született epilepsziás mudik szomorú történetével közelebbről, lássuk a videóikat, hogy egy sokkal személyesebb betekintést kaphassunk az epilepszia mibenlétére. Értsük meg végre, hogy nem hagyhatjuk, hogy az epilepszia ellopja tőlünk a kutyáinkat, elrabolja ezt a fajtát tőlünk. Van még esély, de erősen fogy az idő, és ha egyszer bezárul az ajtó, már semmit sem tehetünk. Ha Önnek is epilepsziás a mudija, legalább mondja el valakinek, aki kiáll majd vele a nagyközönség elé, ha Önnek nincs is hozzá ereje.

Az alábbi elbeszélés Bohemia Paws Alpine Leopard „Kafka” története, valamint az ő epilepsziás rohamairól készült videók. Abby és Ean történetét is közöljük, mihelyt gazdáik megírták őket – nem könnyű feladat ez a gazdának!

Az írás az érintett kutya tulajdonosával együttműködésben, az ő és a tenyésztő jóváhagyásával készült. Remélem, hogy mind több gazda és tenyésztő csatlakozik hasonlóképpen az epilepszia elleni küzdelemhez. Ez sohasem az egyén szégyene, hanem a közösségre nehezedő megpróbáltatás, amit együtt könnyebb elviselni.

Mauno epilepsziás roham videó:

Kafka epilepsziás roham videó:

KAFKA

Kölyökkorában Kafka mindig nagyon bizonytalan volt idegenekkel szemben, ami nem szokatlan a mudiknál, még akkor sem, ha tenyésztőjük mindent megtett a kellő szocializációjuk érdekében. Egy kis idő elteltével mindig feloldódott ilyenkor, és egy kis klikkerezést követően már nem félt új személyektől, tárgyaktól. Azonban ahogy idősebb lett, emberektől való rémülete fokozódni kezdett, olyannyira, hogy támadva megpróbálta elkergetni őket. Ez a fajta viselkedése hirtelen rosszabbodott, nagyjából ugyanabban a hónapban, amikor öt és fél hónapos korában az első rohamot kapta. 

2018. december végén jelentkeztek az első fokális rohamok („kisroham”), melyek során Kafka még nem vesztette el az eszméletét, csak a feje rázkódott-remegett. Ha ilyenkor ételt kínáltunk neki, a roham félbeszakadt. Azonban e rohamok egyre csak jöttek és rosszabbodtak. Néhány nap múlva elvittük a kutyát az állatorvosi egyetem sürgősségi osztályára, ahol idegrendszeri vizsgálatot végeztek rajta, továbbá vérvizsgálattal megnézték a pajzsmirigy funkciót és ellenőrizték, nincs-e kullancs okozta fertőzése. E vizsgálatok semmi rendellenességet nem találtak, a fejremegéses rohamok viszont folytatódtak. Eközben az állatorvosi vizsgálatok mind nagy megterhelést jelentettek, mert Kafka rettegett az idegenektől. 

Miután az összes alapvizsgálaton túl voltunk, elküldtek minket az ország egyik legnevesebb idegrendszeri klinikájára, a Wisconsini Egyetem Állatorvosi karán. A vizsgálóban Kafka egyik rohamot kapta a másik után. Elvégezték rajta az MRI vizsgálatot, és gerincvelői folyadék mintát is vettek, hogy kizárható legyen bármi fertőzés, ami átjuthatott a vér-agy gáton. Megint nem találtak semmit. Mivel Kafka annyira fiatal volt még, nem akartuk elkönyvelni, hogy idiopátiás epilepsziája van. Ehelyett még mindig valami egyéb ok után kutattunk. Vérvizsgálattal megnézték, hátha ólommérgezést kapott kölyökkorában, fülvizsgálattal a belső fül esetleges elváltozását kutatták. Még a látását is megvizsgálták. Minden hiába. Az ételét lecseréltük olyan különleges formulára, amit idegrendszeri problémákra javallt az állatorvos. Semmi változás. Az ország minden részéről kikértük állatorvosok véleményét az ügyében. 

Az egyik lehetséges diagnózis az idiopátiás fejremegés lett volna, ami szintén fokális rohamokban jelentkezik, de viszont nem reagál az (epilepsziás) rohamellenes készítményekre. Azonban Kafkának altatásban igazi nagyrohama volt, ami viszont kezelhetőnek bizonyult az epilepszia ellenes készítménnyel. Ezután felírtak neki egy Keppra (levetiracetam) nevű szert, ami egy hónapig használt is a rohamok ellen, de aztán már nem. Megtudtam, hogy ez tipikus bizonyos makacs epilepszia-típusoknál. Ekkor átálltunk a Zonisamide és Gabapentin kombinációjára, emellett Kafka viselkedésterápiát is kapott a pánikrohamai ellen, melyek eddig is egyre rosszabbodtak. A gyógyszer-kombináció hatott egy darabig, de aztán a rohamok újrakezdődtek. Ilyenkor emeltünk a dózison. Néhány hónap elteltével az akkor 12 kilós Kafka már annyi gyógyszert szedett, amitől egy kétszer nagyobb kutya is kába, mozdulatlan bábu lett volna. Azonban már ez sem használt, ekkor kipróbáltuk a CBD olajat. Egy időre abbamaradtak a rohamok, azonban ha alaposan megnézte valaki a kutyát, látszott, hogy finoman remeg a feje. Vagyis a rohamok ott voltak, csak lecsitítva. Végső soron, mivel Kafka tüneteit lehetett epilepszia-ellenes szerekkel csökkenteni, az ideggyógyászok idiopátiás epilepsziát állapítottak meg nála. Ez azt jelenti, hogy a rohamoknak nincs ismert fizikai oka (sérülés, fertőzés, mérgezés), hanem legvalószínűbben örökletes okai vannak. 

A legszomorúbb, hogy a rohamokkal egyre fokozódott Kafka rémülete az idegenek láttán, és pánikrohamai pedig rohamokat okoztak nála. Mindez szörnyű, egymást erősítő körfolyamattá vált. Kikértük a legismertebb viselkedésterepauták véleményét, köztük Dr. Karen Overallét is. Kafka mindemellett roppant aranyos, a családot imádó kutyánk volt. Csak az idegeneket volt képtelen elfogadni, a kerten kívülre csakis szájkosárban vihettük. Még amikor hetek óta dolgozott egy kiképzővel, és látszólag elfogadta őt, a legváratlanabb pillanatokban, látszólag minden ok nélkül rátámadt és megpróbálta megharapni a trénerét. Egy idő múlva a család többi kutyáját sem tudta elviselni. Egy évig küzdöttünk a betegségével, míg végül meg kellett hoznunk a legfájóbb döntést. Kafka immár túl nagy veszélyt jelentett a többiek számára, ha pedig bezártuk, ez csak rontott az állapotán. Az utolsó hónapokban mindent megtettünk, hogy minden napra jusson egy kis öröm a számára: hogy játszhasson azzal a kutyánkkal, aki képes volt őt elviselni, hogy póráz nélkül futkározhasson a birtokon, és külön-külön együtt lehessen velünk, a gazdáival. Aztán elbúcsúztunk. 

Persze, ez nem volt igazi végleges „Isten veled”, mert a Kafkához hasonló kutyák örökké itt élnek a szívünkben, és az elvesztésük okozta sebek soha nem hegednek be teljesen. Emlékezni rá most is fáj, csak azt remélhetem, hogy a történetének elmesélésével segíthetek más családoknak elkerülni hasonló tragédiákat.